Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája 2015-ben jelent meg. Ugyanazon év őszén magyar fordításban is hozzáférhetővé vált

Az enciklikában a pápa nemcsak a keresztényekhez, hanem valamennyi emberhez szól közös otthonunkról, a földről, annak természeti adottságairól és az azon élő emberiségről. Földünk minden élőlény közös otthona, ezért felelősen kell gondját viselnünk. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha a „környezetünkhöz való viszonyainkon túlmenően az embertársainkhoz és Istenhez fűződő kapcsolatunkon is változtatunk.” Az enciklika rögzíti, hogy az emberiség letért a helyes útról, s őszinte hittel arra buzdít minden embert, hogy egyenkénti elhatározással és párbeszéden alapuló közös összefogással találjunk rá újra a helyes útra.

A szöveg itt olvasható.


Ökoiskola

Iskolánk Ökoiskolai Munkatervében megfogalmazottak szerint megvalósított programjairól: az alsós környezetvédelmi projektnapról (téma: 'Hulladékok', valamint 'Egészségre káros szokásaink') és a felsősök hasonló programjáról (téma: 'Egészségre káros szokásaink') a Galéria menüpont alatt találnak fotókat. Alább pedig az Ökoiskola Munkatervünket tölthetik le.

Ökosuli munkaterv


Áder János köztársasági elnök 2020. évi újévi köszöntője

Honfitársaim!

Magyarok határon innen és túl!

Az elmúlt percekben a Himnusz alatt Magyarország szépséges tájai tárultak a szemünk elé. A fenséges Dunakanyar, a Badacsony bazaltorgonái, a Hortobágy, a kérészek tánca a Tiszán, a fodrozódó Balaton.

Szabó Zoltán írja Szerelmes földrajz című könyvében: „Az ember… a táj szülöttje is… egy sajátos és másutt a világon fel nem található fénytörés gyermeke.”

Megindító vallomás egy írótól, akinek élete jelentős részét a szülőföldjétől távol kellett töltenie.

Az ismerős táj épp úgy hozzánk tartozik, ahogy mi tartozunk ehhez a vidékhez. Ezek a hegyek, völgyek, síkságok és vizek – mind itt voltak, akár évmilliókkal ezelőtt. Menedéket adtak, táplálták az előttünk járókat, történelmünk színterévé váltak. Az otthont jelentették szüleinknek, nagyszüleinknek.

És az otthont jelentik nekünk is. A szülőföldet, az ismerőst. Ez a hazánk.

„…mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe” – lelkendezik Petőfi.

„Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom” – sóhajtja Radnóti Miklós.

„véremmel rokon a patak” – írja Kányádi Sándor.

„A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni” – figyelmeztet Szabó Magda.

Akár költői szóval mondjuk, akár hétköznapival, mindenképpen igaz: nincs teljes, egészséges emberi élet a természet egészsége, teljessége nélkül. Mégis, az emberiség az elmúlt évtizedekben mintha elfeledte volna ezt.

Lesz-e még ez a táj ugyanígy hazája az utánunk jövőknek? Ma már ez a kérdés. Holnap is ugyanolyan lesz-e a folyó, a virág, a puszta, a bokor, a hegyoldal, mint amilyennek most ismerjük? Meg tudjuk-e őrizni és továbbadni úgy, ahogy kaptuk? Lesz-e ugyanolyan színe, formája? Lesz-e ugyanolyan tápláló terménye és a terménynek ismerős íze?

Vagy mi leszünk az a nemzedék, amely – alig egyetlen emberöltő alatt – elherdálja évezredes, évmilliós örökségét?

A légkör közös, a vizeink egymásba folynak. A káros hatások útlevél nélkül közlekednek az egész Földön.

A pannon táj sem mentes a változások következményeitől. Nálunk is kiszárad a patak, beéretlenül perzselődik meg a termés, őshonos növények tűnnek el. A változás befolyásolja életünket, jövőnket.

Miért nem vesszük észre, hogyha bajban van a természet, annak részeként bajban vagyunk mi is? Ha ragaszkodunk otthonunkhoz, ha ragaszkodunk hazánkhoz, miért ne ragaszkodnánk a minket körülvevő, a minket éltető természethez?

Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!

Tisztelt Honfitársaim!

Fenséges Dunakanyar, fodrozódó Balaton, kanyargó Tisza. A teremtett világ. Mindannyiunk személyes felelőssége, hogy megőrizzük.

Becsüljük meg a tájat, amit örököltünk! Őrizzük meg mindazt, amitől hazánk nekünk legszebb a világon!

Miért ne lehetne ebben nemzeti közmegegyezés? Rajtunk múlik.

Boldog új évet, Magyarország! Boldog új évet, magyarok!